kedd, március 07, 2006

Pedagógiám vagy mifene

Hamar beláttam, egy kiforrott osztályban kezdő tanárként nagy forradalmat nem fogok csinálni. De mindenben alkalmazkodni sem lehet. Vannak hát elvek, amikhez ragaszkodom: "órán tanulunk!", és vannak, amik felett szemet hunyok: evés, ivás, néha bekiabálás.
Féltem, mit szólnak hozzám, és szükségem volt az elfogadásra, mi több a szeretetükre is. Hiába mondtam magamnak, nem az a cél, hogy szeressenek, hanem hogy tanuljanak, ez valójába egy nagy hazugság volt.
Igyekeztem valami közös programot kitalálni: mozi (Kóla Puska Sültkrumpli. Azt hittem, jó kis film lesz. Nekem tetszett is. Ők nem ezt mondták). Társas a suliban, osztálydekoráció és sütizés. Hamar megkedveltük egymást. Én legalábbis őket nagyon hamar. Kezdtem függővé válni ésmég csak ősz volt. Horányi kirándulás után egy páran bulizni hívtak, és én elmentem. Na nem az én műfajom volt a Bank, de valahogy mégis jól esett velük lenni.
Aztán karácsonyi készülődés: mézeskalácssütés nálunk. Csak a lányokat hívtam, mert velük olyan nehezen alakult ki kapcsolatom, de a fiúk ezt zokon vették. Végül jött az egész osztály! És nagyon jó volt. Utána alig győztem visszafogni a nálam töltött osztályprogramok számát, d ebe kellett látnom, ide jönnek a legszívesebben.
Próbáltam kultúrát is csepegtetni - nem csak az órákon - karácsonyozni pl egy teázóba vittem őket. De ez is csak keveseknek jött be. Nem baj. Nem ez a lényeg.
Karácsonykor és szilveszterkor már üdvözlő sms-ek és telefonok váltották egymást. Téli szünet ide vagy oda, már vártam a munkát!!!
Hogy ebben mi a pedagógia? Inkább utólagos ideológia, mert bizony mindent csak úgy ösztönösen csináltam jól és rosszul. Nem ment a tudatos tanárság. Én velük akartam lenni, adni nekik és kapni tőlük. Sokuknak volt/van rossz családi háttere, és esetleg velem beszélhettek - én meg fiatalodtam...
Jó érzés volt nekik segíteni, vagy csak hallgatni őket. Jajj, hány finnóra ment el dumálással, mert a 4 fős csoportból mindig valaki hiányzott :) De szünetekben is szívesen mentem hozzájuk "ügyelet" és "büfézés" címén, mert valljuk be, izgalmasabb társaság voltak, mint egyes kollégák...

posted by Mtunde @ 12:33 du.