Az osztályom

Első nap a 11.a-ban

Már fél éve dolgoztam az Európában, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy előbb utóbb a mesterségemet is kipróbálhatom, és taníthatok. Arra nem számítottam, hogy nyáron már egy új osztályt is kiosztanak nekem, akiknek az osztályfőnökük a suliban nem épp szokatlan módon távozott. Engem meg ugye jobban ismertek, mint a vadiúj kollégákat, és amúgy is kevesen voltunk.
Néhány már ott dolgozó tanártól kaptam egy kis infót az osztályról, de leginkább mindenki óva intett tőlük... Nehéz esetek, mondták, és kaptam még néhány végzett asztalosfiút is... Ők meg aztán... húúú és jajajj...
Na de aztán csak eljött az első nap. Évnyitó. Többen azt hitték, én is diák vagyok, de igyekeztem szigorú arcot vágni...
Egy kollégám még megjegyezte: "Ne hagyd, hogy tegezzenek! Akkor aztán vesztett ügyed van" Mondjuk eszembe sem jutott, hogy összetegeződjünk rögtön az elején.
Az vényitó véget ért, és nekem be kellett terelnem a gyerekeket az osztályterembe. Remegett kezem lábam, miközben magabiztosnak kellett tűnni. Ez sikerült is. Kb. olyan benyomást kelthettem, mint egy szigorú, savanyú tanár. Ő sem lesz itt sokáig, gondolhatták.
És milyenek voltak ők? Ilyesztőek! Többen bekiabáltak, a lányok szinte meg se szólaltak, el voltak nyomva. Az asztalosfiúk jó, ha 10-re beértek, de nem zavartatták magukat. beültek a hátsó padba és egyikük már kezdte is a megjegyzéseit... Nem sokáig maradt... Novemnerig nyúztuk csak egymást :)
Összeségében azért nem volt olyan ilyesztő. Reméltem, valahogy csak lesz.

posted by Mtunde @ 12:25 du.