kedd, március 07, 2006

A nagy konfliktus

A novemberi kirándulás és a szalagaavtóután egy nagy konfliktus alakult ki. Nem tudtam mást tenni, le kellett ülnöm, hogy megbezséljük. Utólag nézve könnyű okosnak lenni. A tényállás a következő volt:
Ebben a tanévben elég jóba lettem néhány fiúval az osztályból, akikkel tavaly nem, mások meg hanyagolva érezték magukat. A neveket úgy ismindenki tudtja. Az egyik hanyagolt gyerek aztán addig kavarta az indulatokat, míg "mindeki" kiborult rám, hogy én egyesekkel kivételezek. Közben meg hangoztatom, hogy mindnekit szeretek. Hogy is van ez?

Sajnos akkor még én sem láttam tisztán, és sokmindent nem csináltam jól. Nem volt helyes szinte baráti viszonyba kerülni néhányukkal, miközben ezt nem tudtam megtenni mindenkivel. Hiába volt igaz, hogy mindegyikőjüket szeretem, vagy jobb szó: elfogadom, ha közben nem mindenkivel azonos a viszonyom. Ez egy társaságban természetes. DE: én az osztályfőnök voltam, és nem egy idősebb osztálytárs. Hiába érztem én jól magam ebben a szerepemben, ha közben osztályfőnökként kellett felelnem a tetteimért. Például azért, hogy miért beszélgetek valakivel többet.
Megjegyzem, ehhez persze mindig 2 fél kell, és aki jött hozzám, igyekeztem ugyanúgy fogadni. Tény, nem mindig sikerült.
És ami utólag szűrődött le: az, akit a legjobban zavart ez a helyzet az volt, akivel előtte való tanévben még jó volt a viszonyom: Laci úgy gondolta, kivételezett poziciót élvez nálam, és ezt hangoztatta is, miközben én félreismertem. Nehezen vettem észre, hogy érdeke is fűződik a jó tanár-diák kapcsolathoz. Én ezt persze vele megbeszéltem, hogy bizny nem volt az előtte való évben sem olyan kivételezett helyzet, de a dicséretet, bókot beszedtem persze tőle. Most meg már sajnosnemtud meghatni-
Hát ez nem tetszett neki, és felbolydult a méhkas.
nem tudom, akkor mit is tudtam tisztázni, és nagyon nem is érdekelt. Tény, hogy bántott, ha másokat megbántottam, másrészt meg tiszta volt a lelkiismeretem, mert tényleg nem kivételeztem senkivel.
Azért utána figyeltem a látszatra is. Ez ugyanis sajnos fontosabb, mint a valóság.

posted by Mtunde @ 3:58 du.