Napszemcsi - Attila
Hazafele hulla fáradtan.

Pedig asszem én aludtam a legtöbbet...
Napszemcsi nélkül - Peti
Napszemcsi nélkül - András
Napszemcsi nélkül - Laci
Napszemcsi -Zsuzsi
Napszemcsi -Én

Miskolctapolca, mint a többi napszemcsis kép.
Még mindig Miskolctapolca

De nem tudom, épp hova tartottunk. Az tuti, hogy a 2-es buszon vagyunk.
Miskolctapolcára menet

Nem, nem tévedtem, odafele menet is már ki voltak ütve a fiúk. Valami buli volt előző éjszaka.
A galeri. Véletlenül nem a szobában...
Napszemcsi - Jozsó
Napszemcsi - Fisch
Miksolctapolca - végre kisütött a nap

Első nap, amikor végre kisütött a nap, elindultunk Edelénybe Laci szüleihez. Mire odaértünk zuhogott az eső.
Roland

Roland aztán tud mulatni! Csak egy kis zene kell hozzá.
Döme kérésére

Újabb és újabb képek érkeznek. Légyszi, akinek van még képe, szóljon. Adri, Peti?
Egy tanárnak fel kell találnia magát

Például ha olyan kicsi a terem, hogy a táblát nem látják a diákok tőle. Nos, akkor le kell ülni a földre... A humor jó dolog.
Tanítás közben
Bankett vége
Pótlás 5 - ballagás után
pótlás 4 - ballagás főpróba!
pótlás 3 - Horány, első év, a kaja!
pótlás 2 - asztalos és a favágása :)
pótlás1 - osztálykép

Bocsi, de ez a nyomi blog egy pár képet nem töltött fel rendesen. De persze már nem tudom berakni a helyére. Kénytelen vagyok megszakítani az időrendet, és így pótolni őket.
Ez tehát az első osztályképünk. Valamikor 11-ben, októberben készült.
És azóta...
Azóta megszületett Bene, fél éves is megvan, már sokan voltak látogatóba is, és lassan beköltözünk az új lakásunkba,és remélem, még tavasszal össze tudok hozni egy osztálytalálkozót. Nagyon érdekelne, kivel mi van azóta. És őksemnagyon találkoztak azóta.
Még az utolsó napokra Zsolt ötleteként kiragsztottak a suliba egy-egy kartont mindannyiunk részére, amire mindenki írhatott a másiknak emlékbe. Örülök ezeknek az emlékeknek!
Meg minden egyes sms-nek, levélnek, telefonnak, látogatásnak. É sezentúl bejegyzésnek is ide!
Érettségi bankett

A hiavatlos részén persze a tanárok is ott voltak, aztán igyekeztünk, hogy hamar haza menjenek. Én maradhattam. iaz, 2-nél tovább nem bírtam, de ahogy mesélik, nem is baj. Jó volt még egyet együtt lenni velük. Na de nem utoljára...
Ballagás után

még sokan feljöttek kérésemre a terembe, hogy egy kicsit búcsúzhassunk. Volt itt aztán sírás-rívás. Még a kemény fiúk is ölelkeztek és sírtak. Nem baj. Jól esett.
érdekes, hogy év végére Gergő és Roland hogy egymásra találtak. És ismét itt van András is, aki pár hóanpra nem járhatott suliba egy hülye fegyelmi miatt. Amiben sajnos nekem is részt kellett vennem. Remélem, már nem haragszik. Akkro úgy tűnt, ez az egyetlen megoldás van.